A lánynyuszikat bizonyos kor után már nem illik elletni – ez a kor nyuszinként változó, mikor jön el, a legbiztosabb jele, hogy már csak 1-1 kisnyuszit szül a mama, ha egyáltalán sikerül vemhesülnie. Baba és Szotyi már több, mint 4 évesek, így "nyugdíjaztam" őket – leginkább azért, mert mindkettőjük esetében adódott egy-egy gazdijelölt, akire nyugodt szívvel rá mertem bízni, és akinél főállásban babusgatódó házikedvencként nyuszoghat tovább, remélhetőleg még jó néhány évig.
The Cave 
Üdv! Nekem van egy nőstény nyulam, aki már kifejezetten idős. Taáltuk, és nem tudtuk, vajon hány éves. Azóta kb. több mint öt éve nálunk lakik. Nagyon szeretem őt, és boldoggá tenne, ha akár csak egy utódot hozna a világra. Szeretném, ha őtőle származna, így részben velem marad még miután el is pusztult. Viszont nagyon nem szeretném, ha ez neki ártana, így tanácstalan vagyok, mit kell tennem. Ezelőtt volt már több nyulam, így tudom hogyan kell gondjukat viselni, és mindig ez lett volna a kívánságom, hogy egy nyúlfi tölthetné be a helyét. mit tegyek? Árthat neki egy vemhesség, és hagyjam, vagy van rá lehetőség, hogy szaporodjon. Mint említettem, nekem nem az a fontos, hogy minél több legyen, hanem az, hogy az övé. A válszt előre is köszönöm: Tímea
Szia Tímea!
A rövid válasz az, hogy kifejezetten ellenjavallott egy 5+ éves nősténynyuszi befedeztetése.
A hosszú válasz az, hogy a nősténynyuszikat általában 8-10 hónapos kor után, de 1 éves kor előtt illik befedeztetni először, mert később összecsontosodhat a medencéjük, ergo nem tudják megszülni a kisnyuszikat. Egy elhúzódó ellésbe pedig nagyon hamar belepusztul egy nyuszi. (Egy-két nap.) Ugyan sose próbáltam, de elképzelhetőnek tartom, hogy hozzáértő (nyulakra és/vagy “nőgyógyászatra” szakosodott) állatorvos meg tudja állapítani egy röntgennel, összecsontosodott-e a nyuszid medencéje.
Azonban egy idősödő nyuszi gyakran akkor is nehezen szül, ha korábban rendszeresen szült. Általában túlhordják, nem indul be a szülés időben, ill. nem indul be magától, a kisnyuszi(k) elpusztul(nak) és “megmérgezik” az anyjukat. Szotyival kétszer is kellett állatorvoshoz rohannom, ráadásul a második alkalommal a saját dokim nem volt elérhető, így idegenhez kellett mennem, és vért izzadtam, mire meggyőztem, hogy tényleg gond van, és legyen kedves adjon be egy adag oxitocint a nyuszinak. (Ezután nem fedeztettem be többet Szotykát.) Szonjácska pedig egy túlhordott vemhesség és egy császármetszés után pusztult el, valószínűleg részben a halott babák, részben a műtét következményeként. (Nem tudom a pontos okot, mert érzelmi okokból nem boncoltattam fel.) Azt, hogy baj van, elég nehéz észrevenni – nyilván a fedeztetéstől számított 30. napon az ember árgus szemekkel figyeli a nyuszi minden mozdulatát, de simán lehet, hogy kívülről semmi nem látszik, miközben már napok óta halottak a kisnyuszik, és a mamanyuszi mája és/vagy veséje visszafordíthatatlanul károsodott – ahogy az is lehet, hogy csak a 31. napon születnek meg (az amúgy makkegészséges) babák.
Rajtad áll, hogy vállalod-e (a szerintem nem kicsi) kockázatot, nem kizárt, hogy sikerül minden probléma nélkül összehoznotok egy almot. Ha így döntesz, keress hozzá egy jó állatorvost, aki hajlandó megröntgenezni és megultrahangozni a nyuszit a kellő időben, ill. meg tudja műteni a nyuszit, ha és amennyiben szükséges (“tudja” alatt értem a rendelő felszereltségét, az asszisztensek számát – egy császármetszéshez általában 2 is kell – és az orvos gyakorlottságát ).
Én a helyedben biztosan nem fedeztetném be.